Mi csak mentünk és szárnyaltunk..
Gyerekek voltunk még nem láthattuk..
Hogy felnövünk és végig kell nézzem..
ahogy más fogja a kezed éppen..
Csak barátok?, teli irtam a füzetem..
hogy mennyire fáj ez, lüktet szüntelen..
szívem csak érted dobban..
Felvenném a harcot és hidd el jobban,
kűzdenék, én szép szemedért..
Probáltam, de nem működött a feledés..
Kereslek téged a fűben a fában,
Minden kontinensen, a kék ócenbán..
Vajon merre járhatsz, nem talállak..
Kereslek téged, mondtam anyának..
A fűben a fában , a kék óceánban..
az egész világon csak téged várlak!
Vajon merre visz az út?
Vajon láthatlak e még?
Vajon foghatom kezed?
Mielőtt elfelejtenéd..
Azt hogy kik voltunk nem rég..
Hogy én mindent megtennék..
Egyetlen csókodért..
a világ ettől szép..
Ne hidd azt kérlek, hogy nekem nem hiányzol
Kérlek mondd azt hogy magadra vigyázol
Hibáztam tudom, nem fogtam a kezedet
Lehet van új lehet jobban szereted
Minden képünk a szemem előtt lobog
Tartom esernyőt az eső csak kopog
Ez a sziv csak érted dobog
De az eső elmosta nincsenek már nyomok
A történet igen csak egyszeru
Volt egy szerelem mély álomba szenderült
Volt egy lány ki szívből szeretett
És volt egy fiú ki mozgatta a hegyeket
Érte mert igen meg Érte
Nem látom az útjat de tudom hogy elérte
Nem látom az útjat mert tudom hogy elérte érte mert igen meg érte
Akkor is szeretlek még ... :(
2020-05-17
Hozzászólások (0)